Egy valamiben már több mint 20 éve biztos vagyok: sok múlik azon, hogy az ember a munkájában kikkel dolgozik együtt. A légkör vagy akár egy baráti beszélgetés is oldhatja a feszültséget, ami napjainkban sok helyen felüti fejét. És úgy érzem, nekem sikerült. Eddig talán most először.
Az FBI-ban mindenki haragban volt mindenkivel, csak egy-két ember volt beszélőviszonyban, de ők is csak akkor dolgoztak együtt, amikor a főmufti papírt adott róla. Így nehéz elképzelni, de aki egy rövid ideig is, de ott dolgozott, az tudja ezt. Aki akkor velem dolgozott, és ma elmondom neki a véleményemet, akkor biztosan azt mondja, azért könnyű nekem így beszélnem, mert kikezdtem a főnökkel. Szó mi szó, ez igaz. Ők azt hitték, nekem kiváltságos így a munka, hogy egy kedves szó, és Alexander Mahone máris 2 éves szabadságot ad (de úgy, hogy közben küldik a fizetésemet). Alexszel, habár nem ilyen fajsúlyú volt a dolog, ha látta rajtam, hogy esetleg egy kicsit is náthás vagyok, nem engedett dolgozni. Vajon azért, hogy ne fertőzzem meg a kollégákat?
Gondolom, mindenki jól ismeri a történetet, amikor a húgomat aláírásgyűjtéssel akarták kirúgni. Nem vagyok büszke arra, hogy én is aláírtam - dühös voltam és felelőtlen. De végül is örülök, hogy Mara nálunk maradt. Az egész ügyet egy Jason Wheeler nevű fiatalember találta ki, aki kihasználta a köztem és Mara között levő mosolyszünetet. Példát akart statuálni, hogy a testvéri kapcsolat milyen sok esetben nem állja meg helyét. Tévedett.
Ezután még nem is volt olyan ciki, amikor a Belsőügyosztály szigorú vezetőjének, Richard Sullins-nak az ölébe ültem egy eléggé részeges estén. Még aznap repülőre szálltunk Alexszel, és egy másik munkahely után néztünk.
Immár a CSI-nál, Miamiban. Én is, Alex is feloldódott. Végre olyan munkát végezhettünk, amiben senki sem vár el tőlünk semmit sem, és a tudásunkra koncentrálhattunk. Miután szakítottam Alexszel, beadta felmondási papírját: képtelen volt ott dolgozni, ahol én. Utólag köszönöm, hogy így döntött. Nyilván kirúgtak volna minket a veszekedéseink miatt. Ám Alex higgadt ember volt. Annyira, hogy a dolog után drogozni kezdett, és kis híján alkoholista vált belőle.
Egyedül maradtam a CSI-nál, habár egy ismerős mégis volt a helyszínen: H, ismertebb nevén David Caruso, aki csak félévig volt a keresztapám, mert utána belészerettem... :) Deja vu: ő volt a főnököm. A mai napig szétválasztja a munkát a magánéletétől, és úgy viselkedik velem a CSI-ban, mint bármelyik kollégájával. Így vannak még olyan emberek, akik emiatt rá sem jöttek, hogy élettársak vagyunk. Pár kollégám a sok munka miatt a barátom lett, és így (ahogy már fentebb említettem) könnyebb a munka. Csak pár név: Eric Delko, Ryan "Shy" Wolfe, Calleigh Duquesne. Mindegyikkőjükhöz köt valamilyen személyes élmény. Pl. Eric egyik nap átjött hozzánk a villába, aztán együtt mentünk moziba, amit a helyi paparazzók, élükön Frankkel félreértettek. Wolfe-fal rengeteg ügyet elvégeztem már, a megoldások élménye pedig összebarátkoztatott minket. Calleigh-vel nemrég voltunk mennyasszonyi ruhát nézni. Találtunk is jó párat :)
H azonban mindenkitől különbözik. Talán az is közrejátszik, hogy más kapcsolatban állok vele, mint a többiekkel. Emellett nem tudom elégszer megköszönni, hogy megismerhettem őt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.