Furcsa, nagyon furcsa, még sosem történt ilyen velem. Nem hirtelen jött az érzés, nem egyik napról a másikra, de egyszercsak észrevettem, hogy nyugodt, béketeljes életem van, és végre tudom, mit jelent megállapodni. És ezt csak egyetlenegy embernek köszönhetem.

Február 22.-én ünnepeltünk H-el, hogy 1 éve együtt vagyunk. Teendőim miatt félévig nem számoltam be semmiről, de most végre elérkezett az idő. Szeptember 4.-én született meg közös lányunk, Annabeth, két hónappal rá kiderült, hogy ismét terhes vagyok, ezúttal egy ikrekkel. Azóta eltelt öt hónap.

Boldogan éldegélünk Miamiban. Mara még mindig nem állapodott meg, habár Willykével régóta vannak együtt, most újra összejött egy új pasival, Grant Show-nak hívják, és ő a tipikus szépfiú. Went erről semmit sem tud, mivel két hétre elutazott Atlantába. Mara bizonygatja, hogy még Wentet szereti, de már senki sem tud hinni neki.

Csak pár árnyék tűnt fel az életemben: R. Sullins, szűnni nem akaró érzéseivel. Közben egyre többet gondolok Pierre DuPontra, arra a férfira, akivel az Operaházban találkoztam. Hiányzik. Nem szerelmileg, csak a sok közös emlék annyiszor töri össze a szívem, hogy már nem bírom tovább. Bárcsak elfelejthetném!!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.