Cibzar... ^^

2009.10.22. 19:41

 Hahaha! Hogy én ma mennyit nevettem! A CSI-osok néha olyan idétlenek civilben!

Először is, bocsi a sok kihagyásért, csak rengeteg dolog volt az elmúlt hónapokban, ami lefoglalt. Először is kisfiam, Ray születése június végén, aztán a sok nyaralás, plusz a szeptemberben elkezdődött CSI, és másra már nem is maradt időm. Az eddigi szabadidőmet mindig az élettársammal/jegyesemmel, H.-el töltöttem, gondolom értitek...

Hát, H.-nek október 7.-én szívműtéte volt (hogy én mennyit aggódtam... fogytam is 3 kilót), ezért a CSI-ban új társat kaptam, Eddie "Cibzar" Cibrian személyében - igen, korábban ki nem állhattam a fickót, de mára megkedveltem, mert n. vicces a pasi! Meg udvarias és kedves. És mert szívdöglesztő. De a direkt seggrázását még mindig nem bírom. Ma 5kor kezdtünk dolgozni (hajnali 5kor), és az ebédszünetben már kicsit kivoltunk. Kávét rendeltünk, és szívószálon keresztül ittuk meg. Félre is nyelte szegény ember, de én olyan jót nevettem! Aztán kimentünk a helyszínre, és majdnem elaludt mintavétel közben... LOL tuti nem aludt volna el, csak direkt csinálta!

Aztán megjött Ryan és "elszabadult a pokol". Hármasban mentünk el vacsizni az Archerbe. A vicc kedvéért mindenki vega kaját evett, pedig már wolf(e)éhesek voltunk! Hahaha!! A végén már senkinek sem volt kedve enni a salátát meg a paradicsomot, pedig CibCib próbálkozott párszor. Ryan végül rosszul lett a gyümölcsturmixtól, és bezárkózott a férfi WC-be. Én meg Cibzar elkezdtünk versenyezni, hogy kinek fér bele egy szívószál félbehajtva a szájába. Ezt később a paprikával is megcsináltuk. (Vacsi közben rájöttünk, hogy hármunk között mindig 2 év van. Ryan 32, én 34, Cib 36 éves. LOL)

A szivacs csak az volt, hogy megjött Stets és a neje.......... Cib lerakta a pénzt, és a Miami Times-zal takargattuk egymást, úgy osontunk ki az étteremből. (Ryannek SMS-ben üzentünk.) 

Most itthon vagyok. Nov. 2.-ig szünet van a CSI-ban. RELAX lesz egész szünetben. Ja, meg buli meg mozi. És H. hazajön!!!!!! Oléééé! Qué pasa?

Most megyek, Annabeth hív. xoxo

Vasakarat + az újrarandizás

2009.06.19. 14:35

Csak pár szó, és mindenki megérti, miért olyan nehéz kivárni az első alkalmat azzal a pasival, aki kikötötte: kezdjünk mindent elölről.

"Burn, baby, Burn."

"We Never Close."

Na igen. És akkor mindenki kérdi, hogy minek van ez a nagy herce-hurca, és miért nem tudok megélni nélküle. Igen, bevallom, nem tudok férfi nélkül élni! Igazából, H nélkül nem tudok, hogy pontosítsak. Mindenki tisztában van vele, hogy nehéz egy olyan férfi nélkül álomra hajtani a fejem, akivel az elmúlt 1,5 évet végigéltem, és megszoktam, hogy átkarol.

Na már most, Mr. Caruso úgy érezte, hogy kezd ellaposodni a szenvedély, és kezdjünk el újra randizni. Ez mind szép és jó, de nem veszi számításba azt, hogy nemsokára jön a gyerek, én meg érzelmileg labilis állapotban vagyok, és ha ő eltűnik, még rosszabb lesz a helyzet.

Nehéz lesz július végéig vagy tovább végigjátszani megismerkedésünk történetét, és úgy tekinteni rá, mint a keresztapám. Nyilván nehéz lesz. Az is nyilvánvaló, hogy ha megszületik az ikrek, egy fikarcnyi időnk sem lesz egymásra.

Ehhez bizony vasakarat kell. Persze már korábban megpróbáltuk az újrarandizást, de nem jött össze (tavaly november), mert mindig egy hotelszobában kötöttünk ki. Talán éppen holnap fogja elkérni a számomat. Hmm. Tényleg izgató az egész. De nagyon szeretem, és már most hiányzik. Nehéz dolog ez az újrarandizás. Tényleg.

Talán ez majd egy új életforma lesz, az új divat. De tény, hogy az ilyet csak olyan párok csinálhatják, akik sok ideje vannak együtt, mert a távollét és a nemtörődöm hozzáállás könnyen arra csábíthatja az embert, hogy mással kössön ki egy ágyban. Hát nálam ez tuti nem jön be. Már csak azért is, mert H-en kívül egy férfira sem tudok ránézni. Számomra ő az egyetlen. Csak rajta tud megakadni a tekintetem.

Ennek az egésznek is van előzménye: válni akartam. Nem a hagyományos értelemben! Közel sem akartam elszakadni tőle, csupán levegőre vágytam, érzésre, hogy átérezzem, mikor még csak jártunk. H viszont nem akart újra papírokkal bajlódni, és ekkor hozta föl az újrarandis dolgot. Tényleg értelmetlen lenne a válás, hiszen már 1 éve tök szuperül megy a házasságunk.

sok-sok xoxo H-nek. Most biztosan keresi a rosszfiúkat. Csak jönne már haza!!

Hot & Interesting Italy

2009.05.22. 16:16

Végre gépközelbe kerültem. Huh, hát jelenleg Olaszban vagyok, és rettentő hőség van! Kíváncsi vagyok, hogyan élik túl az olaszok az ilyen halálos meleget, mondjuk ventillátor nélkül? Jesszus, én tuti megfőnék. A szállóban valamennyire hűvösebb van. Mázli!

Nemrég értünk haza Vatikánból. Nagyon érdekes volt! Rengeteg hihetetlen dolgot láttunk, például a pápa szállását kívülről, és a hatalmas teret előtte. Kár, hogy a meleg miatt csak egy kicsit tudta lekötni a figyelmemet. Csak H-el mentünk el, mert a többiek ki vannak dőlve a melegtől. Így kis sortba, flip-flop papucsba, meg egy kis tunikába mentem. H-ről nem beszélek - ő is csak sortot tudott felvenni, ami elég feltűnő volt a falfehér lábai miatt. Azért édes volt, a baseball sapkával meg a napszemcsivel. :) :) 

Tegnap Velencébe mentünk, jó hosszú utazást követően. Már jártam Velencében, de még most is lenyűgözött. Ide már Mariah is velünk tartott, habár jobban szeretett volna a tengerbe menni... megint. Átmentünk a Sóhajok Hídja alatt is!

Holnap pihenünk, mert mindenki tényleg kivan. H még Torinóba akar elvinni, de ez naon gyenge lábakon áll. A többiek nem szóltak semmit, amikor Bibionét említette... azért kedves, hogy előre tervez, de tényleg nagyon meleg van!

A szerdai előadás elég jól sikerült. Lefogadva, hogy Pierre-ből csakúgy ömlött a szó. Azért is meséltem a római kalandunkról.

Maráék esküvője várhatóan július közepén lesz. Remélem, addigra meglesznek az ikrek, és jelen lehetek! Amúgy csak augusztus elejére vagyok kiírva, de nagy a valószínűsége, hogy egy hónappal korábban szülök. Csak ne legyen komplikáció!

John is akar jönni, úgyhogy most mennem kell. Majd még beszámolok.

xoxo

Lara

Nagyon őszintén fogok írni.

Sajnálom Marát. És nem a saját hibája. Ha úgy tetszik, egész élete alatt csak a tökéletest kereste, és félig-meddig megtalálta Orlandóban - aztán elvesztette. Azóta kereste a jelzőt Batty-ben, Doggey-ben, Willykében, de nem találta meg. De Wentworth-ot tényleg hiányolom. Olyan jó kapcsolatuk volt. Igazából meglepődtem az interjún, miszerint Willyke azt állítja, hogy Mara hibájából történt a szakítás - csakis a munkamániája és a "fejbenbeli" szakítások miatt. Mara tagad - nem tudom, kinek higgyek.

John viszont a LEGJOBB választás volt: megbízható, jóképű, okos és nagyon szerelmes! Úgy érzem, Mara és köztem van egy láthatatlan mérleg, ami sosem tud egyenesbe lendülni. Vagy az ő magánélete van a szakadékban, vagy az enyém. Őszintén, jelenleg a mérleg jó helyen van.

Viszont az én felemre hajlott le legutóbb, mindez csak R. Sullins miatt. Borzalmasan vonzó, és minden rosszba belevisz. Már csak egy nap közeleg, amikor ki kell bírjam az iránta érzett érzelmeket. H-nek nem lehet igaza, hogy a sok pillanat, évődés Sullins javára instabillá tette a kapcsolatunkat. Nem! Pontosan tudom, kit szeretek.

A lényeg, hogy most nyugi van. Mindenki boldog - kivéve szegény bátyámat, Johnt. Még mindig nem heverte ki, hogy Sara elment. Elvitte a gyerekeit is. :( Bárcsak minden olyan lenne, mint egy hónapja volt. Mindenki szerelmes volt - mondjuk most is -, mindenki bízott mindenkiben, és minden olyan szentimentális volt. Esténként mondjuk most is így van.

Amúgy két buli is közeleg: a BLEUCK 2 éves lesz, plusz szombaton akkora bulit tartunk, hogy ki fog dőlni a diszkó a helyéből. 1 éves házassági évforduló: H meg az én javamra. <3 Luv, luv, luv. Azért kicsit That's Weird! Nem tűnt egy évnek. No persze, sok mindent elfelejtenék, ami az elmúlt 1 évben történt. Annabeth meg a lagzi kivételével.

Na jó, most mennem kell, Eric-ék átjöttek. Igen, - férfi létükre - babázunk! :) Ja, meg értelmetlenül értelmetlen helyszínelős sztorikat mesélünk el. A legjobb, amikor egy fickó búvárkodni ment egy tűz által sújtott területre, és mikor jött a repülő - ami vizet permetezett -, kihalászták a tóból a fickót, és vele vizezték le a területet. Persze meghalt. Értelmetlen. Megmondtam.

Majd még jövök. Legyetek boldogok! /meg szerelmesek/ :) :) :)

Megállapodtam

2009.04.04. 12:45

Furcsa, nagyon furcsa, még sosem történt ilyen velem. Nem hirtelen jött az érzés, nem egyik napról a másikra, de egyszercsak észrevettem, hogy nyugodt, béketeljes életem van, és végre tudom, mit jelent megállapodni. És ezt csak egyetlenegy embernek köszönhetem.

Február 22.-én ünnepeltünk H-el, hogy 1 éve együtt vagyunk. Teendőim miatt félévig nem számoltam be semmiről, de most végre elérkezett az idő. Szeptember 4.-én született meg közös lányunk, Annabeth, két hónappal rá kiderült, hogy ismét terhes vagyok, ezúttal egy ikrekkel. Azóta eltelt öt hónap.

Boldogan éldegélünk Miamiban. Mara még mindig nem állapodott meg, habár Willykével régóta vannak együtt, most újra összejött egy új pasival, Grant Show-nak hívják, és ő a tipikus szépfiú. Went erről semmit sem tud, mivel két hétre elutazott Atlantába. Mara bizonygatja, hogy még Wentet szereti, de már senki sem tud hinni neki.

Csak pár árnyék tűnt fel az életemben: R. Sullins, szűnni nem akaró érzéseivel. Közben egyre többet gondolok Pierre DuPontra, arra a férfira, akivel az Operaházban találkoztam. Hiányzik. Nem szerelmileg, csak a sok közös emlék annyiszor töri össze a szívem, hogy már nem bírom tovább. Bárcsak elfelejthetném!!

How Far We've Come

2008.08.05. 16:56

Nagyon, nagyon régóta nem írtam, de hát ez érthető, hiszen elég elfoglalt voltam. És próbálok felejteni... Ez év júliusát úgy, ahogy van, elég akarom felejteni.

R. Sullins balesetet szenvedett. Szegény fickó! Meg is látogattam, erre ő: ezért imádkozott. Régóta tudni, hogy mennyire odavan értem, főleg 'a mi kis kalandunk' óta.

Rengeteg filmbemutatón voltam manapság. Wanted, Mamma Mia!, X-Files, The Mummy és még folytathatnám a sort. Nagyon jó filmek lettek, de azt hiszem, egy időre elegem lett a forgatásból.

Elvállaltam Sullins ügyét. A CSI-ban nem néztem furcsán rám, H viszont annál inkább. Azt mondta, hogy a terhességem 8. hónapjában nem kéne ilyeneket csinálnom. Mondtam én, hogy Sullins-t tisztelem annyira, hogy megteszem neki és egy szívesség pedig nem nagy falat. (Ismerve Richard-ot, nem hinném, hogy viszonozná majd. Max. pókerrel.)

A baba fiú lesz. Az orvos megerősítette, amúgy már gondoltam. Nagyszerű, nagyszerű! Boldog vagyok. :) Ilyenkor mindig eszembe jut Alex Mahone és hogy milyen drasztikusan lett vége a kapcsolatunknak. Örökké sajnálni fogom!!

Szex és Miami

2008.06.13. 14:05

Tegnap kiengedtek a kórházból! Annyira boldog voltam, de persze ennek is volt oka. Az orvosom, Tyus Robinson kezel. Tegnap, mikor H bejött hozzám, Tyus beszélt vele. Csak az arcát kellett fürkésznem, hogy rájöjjek, mint mond neki Tyus.
Lassan egy hete vagyok kórházban, és igazából nehezen bírom. Ezért örültem annyira, amikor H közölte, hogy hazamehetek a villába. Még aznap este megjelentünk ketten egy fogadáson (lassan ez már egy mánia lesz, ez a második fogadási parti), habár H nem lelkesedett azért, hogy vele tartsak. Félt, hogy az állapotom megromlik, de ilyesmire nem került sor. Eric és Ryan is ott volt, és amikor Wolfe meglátott, kiesett a kezéből a borospohár :D Aztán odajött és megkérdezte, hogy mit keresek itt, és nem a kórházban lenne-e a helyem. Elmondtam neki, hogy kiengedtek, és nagyon örült. Eric gratulált, hogy az állapotom javul.
Este kiderült, hogy Wolfe lakása alatti csatornában megtalálták flukeman-t, a WC-ben pedig Eugene Victor Tooms egyik ikertestvérét. Szegény fiú (Wolfe) kórházba is került 2 órára, és estére ott tartották. H elmondta, hogy Ryan a villába költözik, amikor a lelkiállapota nem lesz ismét a régi. Sajnáltam Wolfe-ot, úgyhogy beleegyeztem.
Tyus felhívott, és tájékoztatott a helyzetemről. Valószínűleg az elrablásom alatt, mikor eszméletelen voltam, beoltottak egy diagnosztizálatlan betegséggel, és ezért lettem rosszul. Az ellenszerre nem lett szükség, mert jobban lettem, de Tyus elmondta: a szervezetem nem biztos, hogy elég erős lesz a szüléshez..

Lehet, hogy így lesz... borzalmas belegondolni. A sajtó már biztosan Afrikába is eljutatta a hírt, hogy már csak egy hetem van hátra. Mindenkit megkértem, hogy ne viselkedjen úgy, mintha én haldokolnék. Mert nincs így! Csak nemsokára elmegyek. Ryan (Wolfe) tegnap meglátogatott, és bocsánatot kért, hogy nem tudott virágot hozni. Hihetetlen volt, de 3 órán keresztül beszélgettünk. Mindent, ami eszembe jutott, elmondtam neki. Na jó, nem mindent ;). Ryan azt mondta, tudja, hogy nem fogok meghalni. Azt akarja, hogy túléljek. Mondtam neki, hogy semmi sem fog megváltozni. Hiszen olyan lesz, mintha elmennék helyszínelni. Csak nem térek vissza. Erre könnybe borult a szeme. Ryan-t csak pár hónapja ismerem, de azóta jó barátok lettünk.

H mindennap jön, és addig marad, amíg tud. Már több ügyet elhalasztott miattam. Hiába mondom neki, hogy több gyilkost hagy most szabadlábon. "És az egyik majdnem megölt." emlékeztet ilyenkor. Lelkileg teljesen kiszolgáltatott vagyok, hiszen tudom, hogy a gyermekeim anya nélkül fognak felnőni, és nem lehetek jelen az életük nagy eseményeinél. H erre mindig ezt mondta: "Ez még nem a vég, Lara." Fogalmam sincs, igaza van, vagy sem, de nem szeretnék meghalni.

Már akkor is sírhatnékom van, amikor valaki meglátogat. Hiszen a tudatában vagyok, hogy lehet: utoljára látom. Ez csak rosszabb, ha H jön be. Leül az ágyam melletti székre, és megkérdezi, hogy vagyok. Mindig azt felelem, ˝talán jobban, de nekem már mindegy˝. Akkor önt lelket belém, amikor megfogja a kezemet, és megkérdezi, hogy ugye ˝nem akarom faképnél hagyni˝. Soha. Ezért nem akarok meghalni.

Őrület! Egyszerűen őrület! 40 éves vagyok, és mégis számon kérnek. Gondolom ismerik Rosalinda O'Hara-Jinn-t, a.k.a. Nagyit, aki apám anyja. Nem nehéz természetű, egyáltalán nem erről van szó! Prűd és konzervatív! Persze kedves, de ahogy tennie kell, uralkodik a család fölött. A feketemunkákban könnyen utazó bátyámat nem ellenőrzi, azt hiszi, békés kocsma -és sörözőüzemeltető és Sara, akivel kb. 1 éve együtt van, gyermeket vár! Én és Mara (még mindig nem tűnik úgy, mintha kibékültünk volna) rettegtünk Nagyitól. De miért is? Két Viagrát szedő admirálishoz, Ozelhez és Pietthez akar minket adni! Áááá! Azt hittem, rohamot kapok, de azt csak néha szoktam a CSI: Las Vegastól. Ma Nagyi hazaérkezett és meglátogatott minket, és többször is elájult, miután megtudta, hogy azzal a kedves 'ajtótnyitó' vörös hajú férfival élek együtt - és gyereket is várok tőle - aki (mármint az a bizonyos vörös hajú férfi) """""""""már Nagyi korában van""""""""". Szegény Mara - aki impotens - aki velem ellentétben eddig 7 férfit fogyasztott el 3 hónap alatt: mit fog kapni?

Minden hiába ???

2008.05.19. 17:36

A Seychelle-szigetek tényleg lenyűgözött. A finom homok, a napsütés, a kristálytiszta víz és a pálmafák védelmező árnyéka. Még sosem voltam huzamosabb ideig olyan kis házszerűféleségben, ami a víz tetején van. Gyönyörű volt. A naplemente pedig aztán tényleg kiverte a biztosítékot. Távol a zűrzavartól, a családtól, bajtól és fájdalomtól... azzal a férfival, akit szeretek. Azonban van még valami, amit nem értek. És igazából nagyon fáj.
H-el lassan három hónapja vagyunk együtt, és azt hiszem hiába házasodtunk össze, hiába tudtam meg és mondtam el neki, hogy terhes vagyok, hiába vagyok boldog, mert... rájöttem, hogy nem ismerem eléggé Horatiót. Hiába néz mindenki sült bolondnak, hogy nekem aztán tényleg ismernem kéne, de talán a CSI-beli laboros jobban ismeri, mint én. Szeretjük egymást, meg minden, de néha úgy érzem, ismeretlen számomra. Nem bontakozott ki a szíve előttem, nem akar eléggé befogadni az életébe. És ez rettentően fáj. Ezt talán nehéz megérteni, de tudom, vagyis tudni akarom, mi a gond. Itt ülök, Miamiban és nézek ki az ablakon. A naplemente fénye szűrődik be, és én válaszokat keresek. Válaszok, amiket talán sosem találhatok meg, ha Horatio Caine nem segít. A tény, hogy elvesztette az öccsét, és később a feleségét is, sokkoló. Magába fordult, a munka irányába, de mégsem úgy, ahogyan így a szavakat értelmezzük. Jobban megértem Ryant, mint Horatiót, és semmi sem múlik, de tényleg nem a bizalmon. Eric odajön hozzám, elmondja a jelenlegi helyzetet, Horatio pedig felvonja a szemöldökét, és rám néz - de én nem értek semmit.
Á te jó ég, milyen régóta nem írtam már! Igaz, kevés időm volt, főleg, hogy most egy nagyon-nagyon fontos ügyön dolgozok Shy-jal (Ryan Wolfe), ami 24 órás készenlétet jelent. Csak két szó: "Mala Noche." Gyűlölöm ezt a szervezetet, kb. olyanok, mint a terroristák, csak ők pénzt lopnak, embert ölnek, adócsalás, sikkasztás, és mindenféle szörnyűség. H szintén rosszul lesz, ha megtudja, hogy megint a Mala Noche keze ügye van a dologban. Anno ők ölték meg a feleségét és Eric húgát, Marisol-t. Ezért nem szoktunk erről beszélni, habár még mindig nem tudom, érzékenyen érinti-e még a dolog.
Nagy reformot tervezek, visszatérést & megújulást. Ezt habár már megtettem két hónappal ezelőtt. Atyaég, mennyi idő telt el! Két hónapja vagyok együtt H-el... és ezalatt mennyi minden történt. Gondolom sok mindekit érdekel az esküvőm. Nem volt ceremónia, csupán a papírokat írtuk alá. Ennyi. Amellett, hogy az újságírók és interjúvolók folyton arról kérdeznek, hogy akkor most hogy is van ez: terhes vagyok? Hát igen. És örülök neki. Mint minden nő, aki teherbe esik.
Igazából még mindig nem érzem, hogy teljes értékű életet élek. Talán nem ismerem eléggé H-et. És ez igaz. Hiába történt meg minden, aminek kellett történnie, néha azt hiszem, nem ismerem eléggé. Ő persze rögtön kikötötte, hogy csak akkor határozzam el; vele leszek, ha megértem, neki fontos a munkája. Sok nővel ellentétben én elfogadtam, hiszen jómagam is helyszínelő vagyok, tudom, milyen felelősséggel és stresszel jár. A munkában is csak úgy tekint rám, mint más kollégáimra, de Eric persze nyugtatgat, hogy ez csak átmeneti állapot. Ha veszélybe kerülök, H akár az élete árán is megvédelmezne. Ha Marisol is ilyen védelmet élvezett volna, életben lenne.

Kollégák holtomig

2008.04.28. 16:03

Egy valamiben már több mint 20 éve biztos vagyok: sok múlik azon, hogy az ember a munkájában kikkel dolgozik együtt. A légkör vagy akár egy baráti beszélgetés is oldhatja a feszültséget, ami napjainkban sok helyen felüti fejét. És úgy érzem, nekem sikerült. Eddig talán most először.
Az FBI-ban mindenki haragban volt mindenkivel, csak egy-két ember volt beszélőviszonyban, de ők is csak akkor dolgoztak együtt, amikor a főmufti papírt adott róla. Így nehéz elképzelni, de aki egy rövid ideig is, de ott dolgozott, az tudja ezt. Aki akkor velem dolgozott, és ma elmondom neki a véleményemet, akkor biztosan azt mondja, azért könnyű nekem így beszélnem, mert kikezdtem a főnökkel. Szó mi szó, ez igaz. Ők azt hitték, nekem kiváltságos így a munka, hogy egy kedves szó, és Alexander Mahone máris 2 éves szabadságot ad (de úgy, hogy közben küldik a fizetésemet). Alexszel, habár nem ilyen fajsúlyú volt a dolog, ha látta rajtam, hogy esetleg egy kicsit is náthás vagyok, nem engedett dolgozni. Vajon azért, hogy ne fertőzzem meg a kollégákat?
Gondolom, mindenki jól ismeri a történetet, amikor a húgomat aláírásgyűjtéssel akarták kirúgni. Nem vagyok büszke arra, hogy én is aláírtam - dühös voltam és felelőtlen. De végül is örülök, hogy Mara nálunk maradt. Az egész ügyet egy Jason Wheeler nevű fiatalember találta ki, aki kihasználta a köztem és Mara között levő mosolyszünetet. Példát akart statuálni, hogy a testvéri kapcsolat milyen sok esetben nem állja meg helyét. Tévedett.
Ezután még nem is volt olyan ciki, amikor a Belsőügyosztály szigorú vezetőjének, Richard Sullins-nak az ölébe ültem egy eléggé részeges estén. Még aznap repülőre szálltunk Alexszel, és egy másik munkahely után néztünk.
Immár a CSI-nál, Miamiban. Én is, Alex is feloldódott. Végre olyan munkát végezhettünk, amiben senki sem vár el tőlünk semmit sem, és a tudásunkra koncentrálhattunk. Miután szakítottam Alexszel, beadta felmondási papírját: képtelen volt ott dolgozni, ahol én. Utólag köszönöm, hogy így döntött. Nyilván kirúgtak volna minket a veszekedéseink miatt. Ám Alex higgadt ember volt. Annyira, hogy a dolog után drogozni kezdett, és kis híján alkoholista vált belőle.
Egyedül maradtam a CSI-nál, habár egy ismerős mégis volt a helyszínen: H, ismertebb nevén David Caruso, aki csak félévig volt a keresztapám, mert utána belészerettem... :) Deja vu: ő volt a főnököm. A mai napig szétválasztja a munkát a magánéletétől, és úgy viselkedik velem a CSI-ban, mint bármelyik kollégájával. Így vannak még olyan emberek, akik emiatt rá sem jöttek, hogy élettársak vagyunk. Pár kollégám a sok munka miatt a barátom lett, és így (ahogy már fentebb említettem) könnyebb a munka. Csak pár név: Eric Delko, Ryan "Shy" Wolfe, Calleigh Duquesne. Mindegyikkőjükhöz köt valamilyen személyes élmény. Pl. Eric egyik nap átjött hozzánk a villába, aztán együtt mentünk moziba, amit a helyi paparazzók, élükön Frankkel félreértettek. Wolfe-fal rengeteg ügyet elvégeztem már, a megoldások élménye pedig összebarátkoztatott minket. Calleigh-vel nemrég voltunk mennyasszonyi ruhát nézni. Találtunk is jó párat :)
H azonban mindenkitől különbözik. Talán az is közrejátszik, hogy más kapcsolatban állok vele, mint a többiekkel. Emellett nem tudom elégszer megköszönni, hogy megismerhettem őt.

Miért éppen Miami?

2008.04.26. 12:36

Felesleges elmagyaráznom, miért éppen Miami, hisz' azt hiszem, magától értetődő. Akinek mégsem, most leírom. Nem volt számomra kérdéses, hogy H-el össze fogunk költözni. Miután összejöttünk, egy hétig a kúriában éltünk, de annyira nagy balhék voltak és éjszaka nem is lehetett aludni Lars miatt, ezért úgy döntöttünk: elköltözünk. H-nek van Leeds-ben egy luxusvillája, és először odamentünk. Aztán (újra egy héttel később) miután mindennap beállított egy-egy családtag, úgy döntöttünk, Miamiba költözünk. És itt jön a lényeg: talán a CSI, talán a napfényes tengerpart vonzott oda, de leginkább egy dolog: az, hogy mindenkitől távol kettesben élhettem H-el, és ez mindent felülmúlt. Nem mintha most nem így lenne, csak mivel Sebus és Ashley is velünk élnek, kicsit nehézkés. Emellett, mivel H nagyon sokszor elutazik (Rióba vagy New Yorkba), keveset tudunk együttlenni, pedig arra számítottam, hogy mivel együtt dolgozunk, talán többet lehetek vele. Hát tévedtem. De (mint már említettem) én is átérzem, hogy sok a munka, és mindez hatalmas felelősséggel jár.
Néha pedig muszáj magányosnak lenni. Ma reggel csak 9.00-re kellett bemennem, ezért hajnalban elmentem a kikötőhöz és megnéztem a napfelkeltét. Egyszerűen fantasztikus. Tudtam, hogy otthon vagyok, és nem volt honvágyam Anglia után - hiába nevelkedtem és éltem le életem felét ott. A tudat, hogy Miamiban vagyok, a családommal, Sebussal, H-el és Ashley-vel, mindent kárpótol. Most érzem igazán, hogy új életet kezdtem. Új életet, ahol csak két fontos dolgom van: család és munka. De van egy másik családom is, akik azonban nem kísértek el erre a csodálatos útra, ami itt, Miamiban végződött.

A következményekről

2008.04.25. 19:52

Ma a CSI-ban bejelentették, hogy védőoltást kapunk, mert egy új vírus ütötte fel fejét a világ különböző pontjain, és akik elkapták, rendszerint közel hajoltak egy holttesthez. Emiatt kapunk mi is oltást, nehogy megfertőződjünk. Habár én nem vagyok halottkém, a biztonság kedvéért beoltattam magam, és egy általános vizsgálatnak is alávetettem magamat. Szerencsére minden a legnagyobb rendben :) Utánam jött Ryan, aka. "Shy" Wolfe, és kiderült, hogy súlyos vérveszteségben szenved. Upsz. Az egyik múltkori ügyénél ugyanis a gyilkos a helyszínelés közben egy távoli pontról kulcscsonton lőtte, de a mentők időben kiértek, de az eset után egy hónappal (most) kiderült, hogy az ügy még a megoldás után is kísérti. Ciki.
H még mindig nem jött haza, pedig megígérte, hogy ma megpróbál korábban hazaérni. Na ja. Legutóbb is amikor megígérte, kb. 2 órát késett - és még ő szid le, amikor 23.00-kor kerülünk ágyba. Mindegy, imádom :) És megértem, hogy ennyi dolga van, hiszen ő a főmufti a CSI-nál, meg amúgy is muris Caine hadnagynak szólítani (persze csak a CSI-ben, bár otthon is kipróbáltam, és pozitív eredményei lettek...) :))
Mi nem fogjuk a véletlenre bízni, ha esetleg babát terveznénk. Így legalább sosem kell izgulnom, hogy terhes vagyok-e vagy nem. Ha vége ennek a hajtásnak (soon: június közepe), szívesen benne lennék egy kis anyaszerepben. Röstellem, de már pár néven is gondolkoztam: esetleg Fox vagy Madison.

Alexander Mahone-ról

2008.04.22. 18:51

Sokat gondolkoztam a mostani időkben, anno miért is szerettem Alexbe? Csak azért vetődött fel bennem a kérdés, mert most már egyre többször kapom rajta magamat, hogy egyáltalán nem találom vonzónak. Végül is ez már természetes, hiszen nem vagyok belé szerelmes, de sokszor teszem fel a kérdést: hogyan tudtam egy ilyen emberbe beleszeretni? Nem vagyok rasszista (pedig sokan mondják, főleg Mara), csupán azt kérdezem magamtól, miért / hogyan szerettem belé? Mi volt az, ami miatt megszerettem? Talán azért, mert egy kemény drogos? Vagy mert FBI ügynök? Alexben nem tudok egyetlen indokot sem megemlíteni, amiért megszerettem - H-ben tudnék, hiszen nem kérdés, hogy a vörös hajával, a kék szemével, a napszemcsijével és a Hummerjával hódított meg. De Alex? Sok-sok kérdés, amikre nincs válasz. Annak idején borzalmasan szerelmes voltam, de már januárban (!) tudtam, hogy később már nem leszünk együtt. Már azon a napon, amikor H-el Aspenbe repültünk, már akkor tudtam, hogy szakítani fogok Alexszel. De miért is vártam két hónapot? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jelenleg boldogabb vagyok, mint valaha Alexszel... már csak azért is, mert májusban összeházasodunk! :) Kb. másfél hónap után... na mindegy, szeretjük egymást és ez a lényeg. Alex pedig... remélem ugyanolyan boldog lesz, mint amilyen most én vagyok.

Első írásom

2008.04.20. 18:34

Hát ennek a pillanatnak is el kellett érkeznie... igazából már 3 éve írok naplót, de most úgy döntöttem, itt könnyebb lesz megörökítenem életem legjobb/legrosszabb pillanatait. Tegnap este eljegyeztek! Olyan felemelő ez az érzés! (és nem először érzem :) Már a dátum is megvan; május 2. Igazából azért kellett siettetnem, mert kitoloncolási levelet kaptam, hogy két héten belül el kell hagynom az országot. Hmm. Ezt elmeséltem H-nek is, aki szintén tudta (rajtam kívül), hogy csak egyetlen esélyem van, hogy itt maradhassak, Miamiban: feleségül kell mennem egy amerikai állampolgárhoz. Hát megkérte a kezem :) A lagzira megkértem Ashley-t, hogy legyen koszorúslány! És elfogadta. Persze Marát is meghívom, ő tanú lesz.
A nászutat a Seychelle-szigeteken töltjük majd...
Majd elvoltam motorozni H-el és Ashley-vel. Sebus otthon maradt az akták mellett. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem tudok vezetni... persze emiatt élveztem leginkább. Volt ott egy uszoda is, és megemlítettem H-nek, hogy kicsit kéne napoznia, mert nagyon fehér a bőre. Persze az ír származása miatt ez nem meglepő... imádom a félvéreket!!! :) Azt hiszem elkezdek olaszul tanulni, mert H apja olasz volt, és tudnánk beszélni olaszul :) Persze a sok helyszínelés mellett kétlem, hogy véghez tudnám vinni a célomat.
Theodore még mindig azt hiszi, hatással van rám. Inkább idegesít már... a fanklubról nem is beszélve...
Alex az autóversenyével újra felhívta a figyelmet magára... ááá!
Most jövök rá, hogy nálam van a Rambo I. Megyek megnézem :) Írok még, ha időm engedi.
Ezer csók,
Lara