Lehet, hogy így lesz... borzalmas belegondolni. A sajtó már biztosan Afrikába is eljutatta a hírt, hogy már csak egy hetem van hátra. Mindenkit megkértem, hogy ne viselkedjen úgy, mintha én haldokolnék. Mert nincs így! Csak nemsokára elmegyek. Ryan (Wolfe) tegnap meglátogatott, és bocsánatot kért, hogy nem tudott virágot hozni. Hihetetlen volt, de 3 órán keresztül beszélgettünk. Mindent, ami eszembe jutott, elmondtam neki. Na jó, nem mindent ;). Ryan azt mondta, tudja, hogy nem fogok meghalni. Azt akarja, hogy túléljek. Mondtam neki, hogy semmi sem fog megváltozni. Hiszen olyan lesz, mintha elmennék helyszínelni. Csak nem térek vissza. Erre könnybe borult a szeme. Ryan-t csak pár hónapja ismerem, de azóta jó barátok lettünk.

H mindennap jön, és addig marad, amíg tud. Már több ügyet elhalasztott miattam. Hiába mondom neki, hogy több gyilkost hagy most szabadlábon. "És az egyik majdnem megölt." emlékeztet ilyenkor. Lelkileg teljesen kiszolgáltatott vagyok, hiszen tudom, hogy a gyermekeim anya nélkül fognak felnőni, és nem lehetek jelen az életük nagy eseményeinél. H erre mindig ezt mondta: "Ez még nem a vég, Lara." Fogalmam sincs, igaza van, vagy sem, de nem szeretnék meghalni.

Már akkor is sírhatnékom van, amikor valaki meglátogat. Hiszen a tudatában vagyok, hogy lehet: utoljára látom. Ez csak rosszabb, ha H jön be. Leül az ágyam melletti székre, és megkérdezi, hogy vagyok. Mindig azt felelem, ˝talán jobban, de nekem már mindegy˝. Akkor önt lelket belém, amikor megfogja a kezemet, és megkérdezi, hogy ugye ˝nem akarom faképnél hagyni˝. Soha. Ezért nem akarok meghalni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.